Természetes az is, hogy a 28. hét után egyre gyakrabban és egyre erősebben érzünk összehúzódásokat. Ha ilyenkor megtapintjuk a méhet, keménynek érezzük – ezek a közismert “keményedések”, melyek, ha nem gyakoriak és nem fájdalmasak, teljesen ártalmatlanok.

Mi az, hogy nem gyakori? A normális összehúzódási gyakoriság a 25-28. héttől kezdve óránként egy-három “keményedés”, de ez lehet úgy is, hogy órákig nem érezzük (pl. mert nem figyelünk oda, munka közben) és aztán egy óra alatt több is van. Közös jellemzőjük, hogy nem fájdalmasak, és hol rövidek (beleszúr), hol pedig viszonylag hosszabb ideig tartanak.

Ezeket a kontrakciókat mérni is lehet, konstruáltak olyan eszközt, amit akár haza is vihetünk és folyamatosan nézhetjük vele ezeket a keményedéseket. A gép feljegyzi az adatokat és orvos elemezheti azokat, ha nem tudjuk eldönteni, mi a kóros.

Nem csak a keményedések száma és jellege fontos annak eldöntésében, hogy normális vagy kóros (fenyegető koraszülés) jelenséggel állunk szemben.

Nagyon fontos az előzmények vizsgálata is. Akinek már volt koraszülése (nem ugyanaz, mint hogy fektették óvatosságból), azoknál későbbi terhességben is nagyobb az esély koraszülésre, általában jobban oda is figyelnek és jelentkeznek vizsgálatra.

Három dolgot lehet vizsgálni: lehet mérni a méh összehúzódásait, vizsgálni ultrahanggal, vagy “egyszerűen” a méhszájat és egy, a hüvelyben lévő anyag (fibronectin) jelenlétét. A döntő a méhszáj állapota.

Ha a méhszájat a keményedések nem nyitották meg, akkor azonnali veszély nincs, általában teendő sincs, ilyenkor szoktak “óvatosságból” gyógyszert adni vagy “lefektetni” a kismamát. Ha a méhszáj nyílik, akkor ezt fenyegető koraszülésnek nevezzük, és kezelést kezdünk. Ilyenkor lenne jó segédeszköz a fibronectin, mely segít eldönteni, hogy tényleg van-e baj, de ez itthon nem bevezetett eljárás.

Kevesen tudják, hogy alig van hatásos eszközünk azokban az esetekben, ahol a méhösszehúzódások már a koraszülés megindulását jelzik. Ilyenkor ugyanis a teljes gyógyszertár sem tud többet tenni, minthogy a szülést egy rövid ideig késleltetik, amíg a szükséges kezeléseket (pl. az un. tüdőérlelést) elvégzik, és a vajúdót olyan helyre szállítják, ahol a koraszülött ellátása optimális körülmények között történhet.

Ez az időhúzás tehát életet menthet, az erre alkalmas gyógyszerek hatékonyságát nem szabad lebecsülni. Az “időhúzásra” használható gyógyszerek között említik a magnézium készítményeket is, nagyobb adagban, infúzióban adott magnézium szulfát használható, más magnézium készítmények (pl.MgB6), igen kevéssé hatékonyak, ha tényleg baj van.

Vannak azonban hatásosabb szerek is, ezeket infúzióban vagy szájon át is lehet adni. Ha a méhszáj zárt, a keményedések nem a fenyegető koraszülés jelei, akkor ezek a szerek mindíg “hatásosak”, éppúgy mint pl. a fekvés. A közhittel szemben ugyanis a fekvésnek, kórházi fektetésnek alig van hatása, sőt a szigorú utasítások által kiváltott szorongás néha éppen ront a helyzeten. A MgB6 legalább nem árt, és néha, főként a hajnali alszárgörcsöket hatásosan csökkenti.

A válasz tehát az, hogy ha nincs az előzményekben nagyobb vetélés vagy koraszülés, akkor a “keményedések” szinte soha sem okoznak bajt, kezelést sem igényelnek, de ha az előzményben ilyen esetek fordultak elő, vagy egyszerűen nyugtalanok vagyunk a keményedések miatt, egy vizsgálat elég nagy biztonsággal megnyugtathat.

Gyógyszeres kezelésre pedig csak nagyon ritkán van szükség, de akkor hatékony szert kell választani, orvosi ellenőrzés mellett.

És persze a szexuális életünket sem kell emiatt felfüggeszteni.

Forrás: www.babazo.hu (Dr. Csákány M. György szülész-nőgyógyász)